2008. október 30., csütörtök

Gyűrűk ura és Odüsszeia

Nem kell megijedni, nem a meseprojektet tervezem ilyen vad elképzelésekkel, egészen másféle párhuzamot szeretnék most vonni.
Aki esetleg nem ismerné az Odüsszeia történetét, annak ez kicsit talán vad lesz, de most nem kezdem el Homéroszt elemezni. A lényeg - nem az eposzban, hanem a jelen események tükrében -, hogy amikor Odüsszeusz feleségét már nagyon zaklatják a kérők, hogy már eltelt tíz (ha jól emlékszem tíz) év, és ő még mindig várja vissza a férjét, ahelyett, hogy választana a kérők közül (Ithaka királyi címére sokan ácsingóztak), az asszony úgy dönt elkezd szőni egy leplet vagy mit. A megállapodás úgy szól, hogy ha a szövés elkészül, és Odüsszeusz nem ér addig haza, akkor választania kell és férjhez kell mennie. Ő egy darabig szorgosan szövöget is, de mivel annyira nem akarja feladni a reményt, újra férjhez menni meg végképp nincs kedve, esténként visszabontja a szövést, hogy mégse haladjon olyan gyorsan. Aztán persze lebukik, utána meg Odüsszeusz is megjön - még épp időben -, de ez most az én történetem szempontjából nem lényeges.
Ehhez képest az én verzióm a következő (volt): Néhány hónapja elkezdtem olvasni a Gyűrűk urát (az ugye szép vastag könyv). Na nem olvastam én olyan gyorsan, mivel csak este, lefekvés előtt nyitogattam ki és általában 1-2 oldal elolvasása után el is aludtam rajta. (Rajongók figyelmébe: nem ennyire unalmas számomra Tolkien - imádom a könyveit -, csak egyszerűen bármin képes vagyok elaludni mostanában.) Szóval, miután ilyen döcögősnek látszott a dolog, azt a felelőtlen kijelentést tettem, hogy ez a könyv ki is fog nekem tartani a szülésig. Csak ám nem számoltam bele, hogy nem fogok tudni átaludni éjszakákat, amikor bizony a tv bekapcsolása mellett a könyvet is kinyitottam néha. Ilyenkor persze nem 1-2, hanem néha 100 oldalakat is elolvastam, így aztán gyorsan fogyott a könyv. Tegnap pedig szomorúan tapasztaltam, hogy a végére értem. Így aztán, mivel én nemigen tudom visszabontani a "szövésemet", kénytelen leszek valami mást találni, ami kihúzza a hátralévő időben. Még jó, hogy engem nem kényszerít semmire a fogadalmam...

Nincsenek megjegyzések: