Na jó, azért annyira nem rossz a helyzet. Még nem rohangálok a hajamat tépve fel-alá a lakásban, hogy mindjárt megszületik a gyerek, és még semmi sincs előkészítve. Hangsúlyozom, még.
Tegnap már eljutottunk az elhatározásig, hogy levisszük a kocsihoz a mózeskosarat és megtanuljuk, hogy kell beszerelni. Persze az elhatározást még nem követték tettek, de ez már csak idő kérdése, gondolom.
Hogy elfoglaljam magam, főleg, hogy ne vásároljak össze minden felesleges marhaságot leendő gyermekemnek, a hétvégén karácsonyfadíszeket gyártottam. Tudom, korai. DE: most még van hozzá erőm, türelmem stb. Sőt, a karácsonyi ajándékokon is nagyban töröm a fejemet. Eközben a kisfiam lelkesen gyömöszöli a belső szerveimet, így mindketten nagy és halaszthatatlan munkában vagyunk.
És hogy miért is nem készülök nagyobb lendülettel a gyerekszülésre? Na, ennek számos oka van. Anyukám azt mondaná, hogy a babona az első. Annyi idegeskedés volt már vele, hogy nem szabad elkapkodni, nehogy valami balul üssön ki. (Azért Laci már összedobta a gyerekágyat - azt kapjuk karácsonyra.) Meg még amúgy sem értük el a 30. hetet, addig pedig hallgatólagosan várunk a nagy bevásárlással. És különben is, november 9-én lesz a babbörze, majd ott veszünk ezt-azt (feltéve, ha nem kell menni segíteni megint betonozni, mert akkor nem).
Amit viszont feltétlenül meg fogok tenni: a héten terhesgondozáson megbizonyosodok róla, hogy ismét van védőnőm - örülnék, ha lenne. Amennyiben van, kérek tőle időpontot, amikor vagy elmegyek hozzá vagy ő jöjjön családlátogatni és mondja el, hogy mi a csillagok állása szerinti aktuális álláspont arról, mit is kéne feltétlen beszereznem, mielőtt megszületik ez a mocorgó. Egy védőnő mégis jobban tudja. Persze anyukám is sok mindent segít ebben, de hát mi mindketten nyári babák voltunk, így nem tudja pontosan, mi kellhet egy januári jövevénynek - mármint, hogy mennyi meleg ruha kell.
Örömmel jelentem, hogy még nem süllyedtem olyan mély depresszióba, hogy elkezdjek kötögetni. Viszont, ami nem olyan örömteli, még mindig nem tudok ráhangolódni lelkileg a szülés gondolatára. Pedig kellene. Mert ha belegondolok, félek tőle. Ezért inkább nem gondolok bele. Ez viszont nem a legjobb módszer, mert a szőnyeg alatt gyűlik a por, a szülés meg így is, úgy is el fog jönni. Mert ugye mégse maradhat bent az a baba.
Szóval, lehet, hogy most már tényleg el kellene kezdenem a pánikolást, ha nem is a kelengye miatt, de legalább azért, hogy valami módon rádöbbenjek, hogy meg kell szülnöm egy gyereket. (Erről eszembe jutott még valami, de azt hiszem, annak szentelek egy másik bejegyzést.)
Tegnap már eljutottunk az elhatározásig, hogy levisszük a kocsihoz a mózeskosarat és megtanuljuk, hogy kell beszerelni. Persze az elhatározást még nem követték tettek, de ez már csak idő kérdése, gondolom.
Hogy elfoglaljam magam, főleg, hogy ne vásároljak össze minden felesleges marhaságot leendő gyermekemnek, a hétvégén karácsonyfadíszeket gyártottam. Tudom, korai. DE: most még van hozzá erőm, türelmem stb. Sőt, a karácsonyi ajándékokon is nagyban töröm a fejemet. Eközben a kisfiam lelkesen gyömöszöli a belső szerveimet, így mindketten nagy és halaszthatatlan munkában vagyunk.
És hogy miért is nem készülök nagyobb lendülettel a gyerekszülésre? Na, ennek számos oka van. Anyukám azt mondaná, hogy a babona az első. Annyi idegeskedés volt már vele, hogy nem szabad elkapkodni, nehogy valami balul üssön ki. (Azért Laci már összedobta a gyerekágyat - azt kapjuk karácsonyra.) Meg még amúgy sem értük el a 30. hetet, addig pedig hallgatólagosan várunk a nagy bevásárlással. És különben is, november 9-én lesz a babbörze, majd ott veszünk ezt-azt (feltéve, ha nem kell menni segíteni megint betonozni, mert akkor nem).
Amit viszont feltétlenül meg fogok tenni: a héten terhesgondozáson megbizonyosodok róla, hogy ismét van védőnőm - örülnék, ha lenne. Amennyiben van, kérek tőle időpontot, amikor vagy elmegyek hozzá vagy ő jöjjön családlátogatni és mondja el, hogy mi a csillagok állása szerinti aktuális álláspont arról, mit is kéne feltétlen beszereznem, mielőtt megszületik ez a mocorgó. Egy védőnő mégis jobban tudja. Persze anyukám is sok mindent segít ebben, de hát mi mindketten nyári babák voltunk, így nem tudja pontosan, mi kellhet egy januári jövevénynek - mármint, hogy mennyi meleg ruha kell.
Örömmel jelentem, hogy még nem süllyedtem olyan mély depresszióba, hogy elkezdjek kötögetni. Viszont, ami nem olyan örömteli, még mindig nem tudok ráhangolódni lelkileg a szülés gondolatára. Pedig kellene. Mert ha belegondolok, félek tőle. Ezért inkább nem gondolok bele. Ez viszont nem a legjobb módszer, mert a szőnyeg alatt gyűlik a por, a szülés meg így is, úgy is el fog jönni. Mert ugye mégse maradhat bent az a baba.
Szóval, lehet, hogy most már tényleg el kellene kezdenem a pánikolást, ha nem is a kelengye miatt, de legalább azért, hogy valami módon rádöbbenjek, hogy meg kell szülnöm egy gyereket. (Erről eszembe jutott még valami, de azt hiszem, annak szentelek egy másik bejegyzést.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése