Már többször észrevettem, hogy a pocakom nem elég, hogy hatalmasodik, még csak nem is szimmetrikusan teszi ezt. A kisfiam nincs tiszában vele, hogy az ikrek anyukája megőrül a szimmetria hiányától... De ezen most túlteszem magam. Valamelyik hétvégén például anya kiáltott fel, miközben én a tükörben vizsgálgattam épp lecsupaszított dudorodó pocimat, hogy jééé, nem egyformán dudorodik. És tényleg. Sőt, minden szabályosságot mellőzve ráadásul még nem is mindig ugyanúgy amorf. Megfigyelhető tendencia azonban, hogy a gyerek kedvenc helye a pocakon jobbkéz felőli oldalán, valamivel a köldököm (ami már határozottan kifelé dudorodik ) felett található. Ma reggel ez igen szembetűnően meg is mutatkozott, még az apja is észrevette.
Délben viszont még a vándorlást is sikerült megfigyelnem. Növögető csemetém egész jól elvolt a hasamban, néha rúgott egyet-kettőt, de semmi extra. Délben azonban - én botor - lefeküdtem kicsit a kanapéra. Na itt jött a következő Alien film témájául is beillő jelenet. Csilla hasa egyszer csak elkezdett a jobb oldalon emelkedni. Mindezt persze némi feszítő érzés is kísérte, lévén a gyerek kijjebb akart volna furakodni, mint azt a bőröm tolerálta. Minimális idő elteltével így a hasam jobb oldala egy szép kis dombocskává nőtt, míg a többi része némiképp besüppedt. Ebben a pozitúrában - bár nem vagyok biztos benne, hogy a feje vagy a feneke van-e most felfelé - egészen könnyen meg lehet simogatni a gyereket, amit mellesleg nagyon élvez is. Szépen belesimul az ember tenyerébe és igyekszik minél közelebb kerülni a külvilághoz - ismételt feszültséget okozva nekem.
Mindez persze rövid ideig tartó kapcsolatot jelent kicsiny magzatommal, hiszen elég hamar rájön, hogy bizonyos akadályok jelenleg leküzdhetetlenek számára - okos gyerek, nem próbál meg lyukat vágni a hasfalamba -, így hamarosan odébbáll, azaz úszkál.
Ez a fajta magzatmozgás egyébként inkább látványos, illetve csak végeredményben érezhető (feszítés), nem olyan, mint amikor elkezd kapálózni. A rugdosás ugyanis sokkal inkább érződik, akár külső személynek is, ha odateszi a kezét, de ritkán rúg akkorát, hogy az látható legyen. És általában akkor is, mire szólok, hogy na, most rúgott, már lemaradtak róla. Ez a liftezés - mellesleg jelenleg is ezzel próbálkozik - viszont kicsit hosszabb ideig megfigyelhető jelenség.
Megjegyzem, beléptünk a 29. hétbe, gyermekem pedig hatalmas, egy kiló körüli súlyával még mindig tud meglepetéseket okozni. Ez a liftezős jelenség például még csak ma tudatosult bennem. Viszont a gyerek látványosan élvezi a dolgot, mert többszor is próbálkozik. Ő így teremt kapcsolatot.
Délben viszont még a vándorlást is sikerült megfigyelnem. Növögető csemetém egész jól elvolt a hasamban, néha rúgott egyet-kettőt, de semmi extra. Délben azonban - én botor - lefeküdtem kicsit a kanapéra. Na itt jött a következő Alien film témájául is beillő jelenet. Csilla hasa egyszer csak elkezdett a jobb oldalon emelkedni. Mindezt persze némi feszítő érzés is kísérte, lévén a gyerek kijjebb akart volna furakodni, mint azt a bőröm tolerálta. Minimális idő elteltével így a hasam jobb oldala egy szép kis dombocskává nőtt, míg a többi része némiképp besüppedt. Ebben a pozitúrában - bár nem vagyok biztos benne, hogy a feje vagy a feneke van-e most felfelé - egészen könnyen meg lehet simogatni a gyereket, amit mellesleg nagyon élvez is. Szépen belesimul az ember tenyerébe és igyekszik minél közelebb kerülni a külvilághoz - ismételt feszültséget okozva nekem.
Mindez persze rövid ideig tartó kapcsolatot jelent kicsiny magzatommal, hiszen elég hamar rájön, hogy bizonyos akadályok jelenleg leküzdhetetlenek számára - okos gyerek, nem próbál meg lyukat vágni a hasfalamba -, így hamarosan odébbáll, azaz úszkál.
Ez a fajta magzatmozgás egyébként inkább látványos, illetve csak végeredményben érezhető (feszítés), nem olyan, mint amikor elkezd kapálózni. A rugdosás ugyanis sokkal inkább érződik, akár külső személynek is, ha odateszi a kezét, de ritkán rúg akkorát, hogy az látható legyen. És általában akkor is, mire szólok, hogy na, most rúgott, már lemaradtak róla. Ez a liftezés - mellesleg jelenleg is ezzel próbálkozik - viszont kicsit hosszabb ideig megfigyelhető jelenség.
Megjegyzem, beléptünk a 29. hétbe, gyermekem pedig hatalmas, egy kiló körüli súlyával még mindig tud meglepetéseket okozni. Ez a liftezős jelenség például még csak ma tudatosult bennem. Viszont a gyerek látványosan élvezi a dolgot, mert többszor is próbálkozik. Ő így teremt kapcsolatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése