Tökéletes és huncut

Ez a két jelző az ultrahangos doktornéni száját hagyta el tegnap. Mindkettő a második UH vizsgálaton, mert igen, már megint kettő kellett. Nade, most nem azért, mert valami gond volt, csak mert a kisfiam - Apa szavaival élve - kommandózott kicsit. Már abban a korban van, amikor megnézik, hogy mindene rendben fejlődik-e. Itt konkrétan a száját (farkastorok miatt) és a lábacskáit szerette volna látni a doktornő (hogy megvan-e minden lábujja). Erre mit csinál az én kis drágám odabent? A lábát ügyesen bedugja a méhlepény mögé, a szája elé tartja a kezét és elalszik. Innentől pedig hiába minden jótékony bökdösés az UH masinával, nem hajlandó megmozdulni.
- Na, kismama, akkor most menjen ki, egyen, igyon, sétáljon egy kicsit és vegye rá, hogy kicsikét mozduljon odébb, aztán jöjjön vissza.
Így is tettem. Egy szendvics, egy kis tea, mászkálás meg sok rábeszélés és simogatás után csak sikerült valahogy odébb mozdulni - na nem sokat, épp csak látszott a lényeg (ami jelen esetben nem a fütyi volt - bocs, Apa).
Mindenesetre boldogan jelenthetem, hogy a manóka tökéletes (Apa szerint csak meg kell nézni a vezetéknevét és ez máris egyértelmű), korának megfelelő fejlettségű és arányos. Semmilyen elváltozást nem láttak rajta.
Persze hozzá kell tenni, hogy miután kijöttünk az ultrahangról, azonnal felébredt és akkorákat rúgott belém, hogy majdnem felsikítottam. :)
Hát, ilyen az én kisfiam. Tökéletes és huncut. :)