Magamon is meg vagyok lepődve, hogy milyen jól alkalmazkodom ehhez az új életmódhoz, amit a diéta kényszerít rám. Néha ugyan rosszul mérem fel az egyes ételek tartósságát (glikémiás index), így hamarabb megéhezem, mint ahogy eljön a következő étkezés - ilyenkor kifejezetten ingerült tudok lenni -, ugyanakkor rájöttem, hogy az emberek nagy részénél megfigyelhető nassolási mánia simán visszaszorítható. Lehet a diétát úgy rendezni, hogy beleférjen egy-két édes dolog vagy akár egy egész "nassolós" étkezés, de semmi szükség nincs az elhízás fő alapjául szolgáló állandó csipegetésre. Persze, nekem is jól esne néha csak úgy egy szelet csoki vagy egy süti, de ez a dolog megállható és megszokható.
Egyszer egy ismerősöm azt mondta, ő azért eszik, mert szeret enni, nem létfenntartásból. Nos, enni én is szeretek. De azért eszem úgy, ahogy, mert most muszáj, és könnyen el tudom képzelni, hogy a későbbiekben - ha már nem lesz muszáj (remélem, hogy nem lesz muszáj) -, akkor is jobban oda fogok figyelni arra, mikor, miből és mennyit eszek. Persze a cukrot vissza fogom hozni az étrendembe, legalábbis ami a süteményeket illeti, de ettől még élhetek tudatosabban anélkül is, hogy abba belezöldülnék. Még kiderül. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése