Ma császármorzsát ettünk uzsonnára, ami - nem meglepő módon - nagyon ízlett Ferikének. A dologhoz tartozó érdekesség, hogy a császármorzsát Ferenc József császár kedvenc desszertjeként tartják számon. A név keletkezéséhez több történet is tartozik, íme kettő ezek közül:
Egy alkalommal vadászat közben a császár lemaradt kísérőitől. Az erdőben eltévedve egyre éhesebben próbálta megtalálni társait, de csak egy kunyhóra bukkant. A szegény ház gazdasszonya épp vacsorát készített, amikor az uralkodó bekopogott hozzá. Az öreg parasztasszony megilletődött a nem várt vendéget látva, és bár csak szerény étekkel szolgálhatott, szívesen kínálta vele őfelségét. A tojásból és lisztből készült eledelt Ferenc József eleinte kétkedő tekintettel nézte, de éhsége nagyobb úr volt, és nekilátott a falatozásnak. Míg az asszony mentegetőzött, mondván, ez csupán egy kis morzsa, a császár jóízűen fogyasztotta el a feltálalt fogást. Miután az uralkodó lenyelte az utolsó falatot is, megjegyezte: "Na igen, de nem akármilyen, ez császármorzsa!"
Egy másik történet szerint az udvari szakács kedveskedni akart az étvágytalan császárnénak, Sisinek. Erzsébetnek ugyan nem ízlett a neki szánt desszert, annál inkább férjének, így az eredetileg császárnőmorzsának (Kaiserin Schmarrnnak) keresztelt ételt egyszerűen átnevezték császármorzsának.
Természetesen nem tudjuk pontosan, hogy ezekben a történetekben mennyi az igazság, de az biztos, hogy az én kis Ferenc Józsefem legalább annyira szereti a császármorzsát, mint ugyanezen a néven beiktatott uralkodónk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése